Hülyemágnes

Csörög a telefon. Ez egy olyan "jujjjjj"-féle csörgés. Az én drága barátném hív, hogy ellenőrizze a lelki és nemi életemet. Vagy nem-életemet :)

"Naésmondjadugyehogyrendszeresenböngészedapasikat" - hmm, szófogadó kislány lévén, engedtem magam rábeszélni a netes ismerkedés útvesztőjére.

Szóval, hmmm, hát nem is tudom, jaaaa, persze, ma este is böngészek, már tuti elterveztem. Gyerekek apánál, popcorn, pasiböngészés.

"Demindenképpenmertígyöregszelmeg" ( = hülyevénpics@leszbelőled) "aztánmajdhallgathatomanyafogásodat" ( =végrefelhívszhogykivesézzükazaktuálisnemnormálisokat).

Hát jó, legyen. Este van, böngésszünk. Belépek. Háááát, kaptam leveleket. Van amelyik három hetes. Olvassunk.

"Józsivagyok-kétleánygyermekanyja-denemvelemélnek" - állj, akkor most Józsi, vagy Jozefina?? Hmm, ez nem az, ami nekem kell. Köv.

"Antalvagyok-igényestársamkeresem" (a fényképen egy fél méteres folyami halszörnyet tart a magasba, ami betekintést enged dús-gyapjas hónaljára) "hobbimazolvasás" (mondom egy hallal fotózkodik!!!) szeretem az állatokat (mondom én: ott a hal!) "ésszeretekfürdeni" (hoppácska, egy közös pont b@szd meg, fürdeni én is szeretek, sőt, szoktam is, sőt, még fogat is mosok utána). Na, jó, hagyjuk. Köv.

"Tóni vagyók, egyedűl vagyók, aszalós vagyók..." - ja, valahol az agyi központban beszorult a hosszú Ó betű, ÓÓÓÓÓÓÓÓ, akkor maradjon is beszorulva. Köv.

"Andrásvagyok-nemfüggetlen-demármajdnem..." - ja, várod, hogy Anya mikor tol már tarkón egy serpenyővel, mert rájött, hogy a főcsapásról több kis ösvényt is kitapostál már. Boáááá. Köv.

"Bálintvagyok-érzékenylelkű" (a képen egy tök tar fiatalember teli szájjal vicsorog, egy 'nagymagyarország' térkép előtt, úgy látom, a bal alsó hatosra ráférne egy töméscsere) "szeretemaművészetet" (ja, a harcművészetet biztosan) "szeretekaszabadbanandalogni" (ja, hogy ezért van a sarokba dobva egy acélbetétes bakancs)  "éshobbimahorgászás" (naja, még egy horgász). Valahogy nem jött át az ihlet. Köv.

"Istvánvagyok- ...és itt 47 sorban egy rövidke EU-pass önéletrajz, a fogantatás pillanatától, a gyerekkoron keresztül egészen a mai napig..." (hmm, hát, alapos, az biztos, de a születéskori apgar-értéket felelőtlenül kihagyta, így mégsem tudtam róla teljes képet alkotni - szerintem nem 100-as.) Köv.

"Ernővagyok-dúskeblűtársamkeresem" (esélytelen, nagyobb a melle, mint az enyém). Köv.

"Imikevagyok-47évesvagyok-buszsofőrvagyok-szüleimmelélekvagyok-hobbihorgászvagyok" (én meg kész vagyok a fotótól: múlt évszázadi falvédő előtt áll, V-kivágásos kötött pulcsi-farmerbe begyűrve, a mellette lévő tükörben látszik, hogy apuka fotózta, anyuka precíziós utasításai közepette. Végül is, így egyszerre megismerhetem a Mamát és a Papát is. De nem, már fogadtam örökbe kutyát, nincs kapacitásom egy teljes családra. Ja, és ez is HORGÁSZ!) Köv.

"Jenővagyok-szabadidőmbenszívesenhorgászok....ÁÁÁ, asszem most hagyom abba.

Megerősítést nyert a tény, hogy én vagyok a jobboldali horgászok alfája és omegája, de én csak hülyeliba-módjára válogatok, mert hihetetlen módon az én ajzószerem az intelligencia. Beletörődtem, hülyevénpics@ maradok és slussz-passz.

Palinta játszótér ismét...élvezem az őszi napsütést és a szünet-végi gyerekzsizsegést. A hátam mögött 3 kiskrapek tárgyal:
- Mit csináltok?
- Azt játszuk, hogy nehogy a néni ránk nézzen. (Közel-távol én vagyok az egyetlen NÉNI )
- De ahhoz előbb fel kell idegesíteni, mert csak úgy ér!
- De hogy?
- Mondjátok neki, hogy a k....va anyád!
Erre kórusban: - A k...va anyád!
Nemnézekhátraröhögök-nemfogokhátranézni-csakazértseeee, de folytatják, kitartóan. Na, jó, vészes lassúsággal megfordulok, nyelvet nyújtva rájuk, mire sikítófrász tör ki rajtuk,és csúcsot döntenek 60 méteres síkfutásban.

Talán jó, hogy nem lettem pedagógus

Túrázzunk! Persze, hisz' a Mátra egy csuda. És Galyatetőről Kékestetőre átgyalogolni kötelező. De nem a kék+ turistajelzésen ... lóf...szt, a Mátrabérc-túra kell nekünk, mert a másik már snassz. És az nem is érintené a Mátra összes csúcsát, hegyrefel-völgybele-meginthegyrefel-ésmegintvölgybele-mígelájulszapukám-stílusban.

És azért nyaralunk a hegyekben, hogy a nyelvünk néha a sáros cipőorrunk alá szoruljon ... és ha a Csór-hegyen 80-100, gyökerestől kifordult hatalmas fa keresztezi utunkat, az nekünk csak buli: a hatalmas fatörzsek között-alatt-fölött kúszva, mászva ... királyság! Arról nem is beszélve, hogy a mátrai őshonos vadmálna olyannyira vad, hogy bárhogy kerülgeted, lesből támadva kapaszkodik bele a bőrödbe, és minél jobban cibálod, annál remekebb fogást talál rajtad. Jah, és a csalán. Nem a jól ismert, alföldi "jujjmegcsípettegycsalán", nem baccameg, ez úgy mar, mintha elszabadult csörgőkígyók maradványaiból merítené a felhámot széjjelmaró erejét, és ha még vakarózni is kezdesz, meglesz az egész napos programod (viszket-vakar-elmúlt-bammeg nem múlt el-még jobban viszket-még jobban vakar...stb.)
És hol máshol végeznénk el a csúcstámadást, mint ott, ahol a turistatérképen is az áll: "Veszélyes útszakasz!!!". Nekünk??? Veszély??? Kell, éltető erő! Majdnem derékszögben emelkedő, sáros, aprókavicsos ösvény, ahol a gyermekeim zergemód' ugrincsolnak felfelé, míg én majdnem hason csúszva, gyökerekbe kapaszkodva, leszakadó és tökéletes félkörívben széjjelröppenő végtagokról vizionálok. Annyira szorítom a fagyökeret, hogy a markomban marad, én pedig kecses mozdulattal egy kiálló sziklába térdelek, olyan cifra káromkodást eresztve az éterbe, amibe még egy hortobágyi csikóslegény is bennakadt lélegzettel pirulna bele.

Majd kib...ok én a heggyel -gondolom- és ezúttal egy kiálló sziklába kapaszkodom (az mégiscsak a hegy gyermeke): csúszik a felülete, mert az éjszakai eső még nem száradt fel róla, de én minden műkörmömet latba vetve szorítom ... és ezt is kitépem a földből. A hegy gyermeke?? Hehh, ez valami zabigyerek lehetett, gondolom lefelé csúszás közben, ha ilyen könnyedén kibányásztam. Aztán mégis sikerül valahogy fogást találnom a sziklákon, és felküzdöm magam a gyerekek után, akik már ki is pihenték magukat a hegytetőn.

És végül sikerült Kékestetőt meghódítani: vadmálnák eszeveszett támadásainak lenyomatával és némi hegyi agyaggal a lábszárunkon, most üdítőt kortyolgatunk és napozunk Magyarország tetején :)

Hahahhaaa,túrabicajosok (bár minden tiszteletem a tiétek, ma Ti maradtatok alul)  :D

... Mátrafüredről csorgunk autóval lefelé, szemből, hegynek felfelé tekernek a túrabicajosok, fogcsikorgatva, több százezres, sokváltós biciklicsodáikkal.
Keresztülhajtunk Pálosvörösmarton, egy ottani ötvenes csávó a helyi alkoholszint-fenntartó intézményből kifordulva felpattan kb. 30 éves rozsdás Csepel drótszamarára, és félkézzel még a nótának tűnő fütyülése mellé az ütemet kalimpálva, vidáman teker hegynek felfelé.
Lehet, hogy a főállású kerékpárosok még nem fedezték fel a hegyi hajtóerőt biztosító "üzemanyagot". :D

Ma, a buszon hazafelé még épp puffogtam a miskolci sofőr bunkósági faktorán, mikor Józsánál észleltem, hogy szakad az eső... Unottan bámultam jobbra kifelé, egy pillantást vetve a mellettem, az ablaknál ülő tökéletes nőre (friss manikűr, tökéletes smink, és valószínűleg friss hajhosszabbítás, mert állandóan a haját piszkálta).
Aztán hirtelen balra, nyugaton felfénylett a Nap, és mivel jó voltam fizikából, tudom, hogy ilyenkor szivárványt kell keresni. Hirtelen ismét jobbra fordultam, és tátott szájjal vártam a csodát.

Ekkor észleltem, hogy a NŐ engem fikszíroz: meg volt győződve, hogy őt bámulom áhitattal, és rosszallóan nézett - nem lehettem az esete :/
És ekkor keleten felragyogott a szivárványok szivárványa...

- Jajjdeszép- suttogtam. Nos, a NŐ ezt a bókot bezsebelte, mert irulva-pirulva somolygott.

Hááát, félreértés ne essék - felvilágosítottam: ujjal mutogattam a buszból kifelé.

-Hm, szivárvány!

Erre a NŐ bedurcult, mégsem rakhatja zsebre a bókot; arcát elfutotta a pulykaméreg: egy pillanatra teljesen emberi alakot öltött :)

Bosszúból leszállásnál végigkopogtatta három papírszatyrával a halántékomat...
Nos. van, akinek még a szivárvány sem elég színes:D

A helyi játszótéren, a Palintán idejött egy 14 év körüli kölyök, és leb@szott az asztalra elém egy másfél év körüli,tokáig-taknyos gyereket:
- He néni! Nézze! Furi?- kérdezte kissé összeálló szemekkel.
- Öö, ja, minden kisbaba furi.- nyögtem rá, nem túl meggyőzően.
- He, néni, ez nem annyira, KÉRI?????- nézett rám totál komoly tekintettel a talpig megbízható gyerekcsősz.

Ööö, momentán nem csaptam le a remek üzletre, ehhez még az én tökélyre csiszolt üzleti érzékem is kevés volt :D

Soha többé nem kezdek hullafáradtan keresztrejtvényt fejteni...
Egyik este percekig bámultam az alábbira:
"LENT FÉSÜL". Lent. Hol, a pincében? Vagy netán a lábszőrzetét fésüli?
Mire a lányom felvillantotta az isteni szikrát:
-Jajj, Anya, hát tudod, mikor úgy gereblyézik a lenszálakat. 9 betű: gereblyéz.
-JAAAAAAA! De az akkor nem gereblyéz, hanem gerebenez.
- Micsoda?? MEREVLEMEZ???
...titta süket ez a gyerök... :D
Tanulság: fáradtan és süketen ne rejtsünk fejtvényt ;)

A fiam kínok kínját éli át: unja a "Kétévi vakáció"-t olvasni, hiszen nyár van. (Mondom NYÁRRR!) Itt sündörög, hogy elbliccelhesse a mai adagot, mire én félhangosan elkezdem a jövő heti vizsgaadagomat olvasni: "a költségnemek szerinti költségek vizsgálhatóak statikusan és dinamikusan, a megoszlási viszonyszámok segítségével bemutathatjuk a költségek szerkezetét..."
Hmmm, fejvesztve rohant vissza Vernéhez :) Csak úgy porzott utána a folyosó. Még előttem van a rémült, "Anya tuti, hogy megzakkant"-tekintete. Hoppácska, atomfegyver van a kezemben a gyereknevelés frontján :D

Ma hajnali 11 órakor belépett az életembe a soron következő elmebajos :)
Még kicsit kómásan indultam a kutyasétáltatás-bevásárlás projektemre. Rózsi, az eb nem szimpatizál a bevásárlásom alatti kényszerleállásával, így amikor kijöttem a boltból, forma-1-es sebességgel lódult neki, maximálisan kihasználva a póráz 5 méteres térengedését.
És ekkor tűnt fel ő, pontosan öt méterre tőlem, az alig 50-es fiatalember, szegycsontig kigombolt ingben - ami rálátást nyújtott csupasz mellkasára- és szűk fehér térdnadrágban.
- Jajjhátdecukikutyarögtönmegzabállaaaaak! – sikkantotta és lehajolt megsimogatni Rózsit (aki egyébként kizárólag gyerekekkel és elmeháborodottakkal bizalmas csak elsőre), és ekkor tárult fel a látvány, amire nem voltam felkészülve:
A szűk naci lentebb csúszott a kelleténél, az ing pedig észak felé vette az irányt, meg nem bocsátható módon, és feltárult egy vörös női tanga, strasszkövekből kirakott pici szívvel, a csupasznak borzasztó nagy jóindulattal sem mondható tomporon. Megbabonázott tekintetem feljebb vándorolt, és liftező gyomorral konstatáltam, hogy bizony deréktól fölfelé is szép, rendezett sorokban hajladoznak a hátszőr-ültetvények.
Nem, nem baj, ha egy férfi szőrös (mégiscsak a majmok rokonai lennénk), és talán csak a mellkasgyantát bírta ki, no de a vérvörös női tangában némi elfojtott perverziót érzek. Vagy csak az asszony bugyis-fiókjában volt tiszta alsónemű?
Nem, nem akarom tudni...

Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.

Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!

A blog.hu csapata