Hihetetlen gyöngyszemekre bukkanhatunk, ha egy fáradt péntek délután belebonyolódunk a kisvárosunk, minden más alkalomkor kizárólag krumplipucolási melléktermék tárolására használt hirdetőújságjának rovataiba.
Mert a szerelem: az ugye 'legyőz mindent', meg aszongya' 'utat tör mindenen át', meg még az is van hogy 'sötét verem', bár ez itt most, ennél a jegyzetnél nemigen fekszik.
Tehát van ám nekünk társkereső rovatunk, a mi kis lapunkban: az örök optimistáknak felkínálva a lehetőséget az 'ösmerkedés útvesztőiben való vesszőfutásra. A sikeres beteljesülés arányát nagyjából, úgy saccperkábé 0% körülre lőném be, plusz-mínusz (inkább mínusz) 1 százalék.
Megtekintésre ajánlanám a friss felhozatalt:
A sort egy hölgy nyitja, szerény kérését tárva a nagyérdemű elé, hogy hát izé: őszinte és becsületes férfit szeretne. Ő, így első ráolvasásra egy kihalt humanoid faj, az úgynevezett lovagok egy még élő példányára vadászik.
A következő versenyzőnk szintén egy hölgy, aki nem kevésbé szerényen virítja az óhaját: káros szenvedélyektől mentes legyen a hím. Úgymint alkoholfogyasztás-, bagózás- és parazita-mentesség, és a böfögő- és fingó-gének abszolút hiánya.
Aztán PAFF, itt következik a harmadik, és egyben megfejtésre is váró hirdetés, amiből megtudjuk, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után agyi funkcióink olyan mértékben indulnak hanyatlásnak, hogy azt sem fogjuk tudni, milyen nap van. Ezen felül emésztési ciklusunk olyan szinten lelassul, hogy ebéd előtt még augusztus eleje van, de mire belapátoljuk a nyugdíjas menünket, tán' már szeptember lesz. Ámde kapunk egy lutri-telefonszámot, aminek a végén bármilyen ivarú és korú élőlény fogadhatja hívásunkat. Már ha fel merjük hívni.
Negyedik versenyzőnk visszaterel minket a Föld nevű bolygóra, az egyszerűségében is letisztultságot sugalló, szimpla kérésével.
Nos, és itt a kedvencem: a férfi, aki rám vár. Hallod? RÁM! Mert ugye tág intervallumú korhatárába belepasszolok, és szinte (minimálisan szinte) érzem a bizsergést az ujjbegyeimben, miután elolvastam pajzánul incselkedő kérdését, hogy írjak neki sms-t. Aztán mégsem teszem, mert nem lenne jó vége
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.