Hülyemágnes

Nem vagyok egy életvezetési tanácsadó, de azt bizton állíthatom, hogy gyermekei apját feltétlen úgy válassza meg az ember leánya, hogy az illető értelmileg felülintonálja a nagy.magyar.átlagot.

Mert ugye van, amit a gyenge(elméjű) nő egyedül képtelen megoldani. Vagy képes, de a keletkező anyagi-, erkölcsi károk semmiképp nem indokolják az önálló problémamegoldást.

Nos, én egy ideje már csak ex-férjjel rendelkezem, de az első sorban megfogalmazott jó-tanács rá konkrétan passzol, mivel igen szoros kapcsolatot ápol a számomra itt-ott már tájidegen, emelt szintű fizikával és annak legjobb barátjával, a matematika rejtett bugyraival.

Az utóbbi egy hónapban azonban kétszer is hiányérzetet okozott a helyzet, amibe beletoppantam. Mai helyzetjelentésemben itt az első:

ex.1.0: Hajdúszoboszlói kirándulásunk alkalmával a gyerök sikeresen szélnek, illetve víznek eresztette az úszószemüvegét, így új után kellett néznünk. Szerencsétlenségemre az első "vizes" bolt, ahová betévedtünk, egy meglehetősen riadt tekintetű eladóban végződött, de azért bepróbálkoztunk. A kérdésre, hogy a kölök felpróbálhatja-e az úszószemüveget, egy nem túl határozott "eeegen" érkezett, úgyhogy próba-ON:

ám a gyerök feje nagynak bizonyult (szép, mint az anyja és nagy, okos fejű, mint az apja :D ), így az úszószemüveg gumipántján állítani kellett. Volna. Ha tudtunk volna. Miután kiskorú utódom többszöri sikertelen próbálkozás után sem tudta megoldani a pánt kibővítését, javasoltam, hogy a maradandó károsodások előtt adjuk át a szemüveget az eladónak, hogy ő oldja meg a problémát, mert ha én tépem szét a kínai csodát, rámveri a balhét.

A riadt tekintetű bolti nőstény remegő kézzel vette át az árut, majd némi gumipánt-cibálás után agyf@szközeli állapot lett úrrá rajta, rám-emelte szinte már könnyes tekintetét és kibuggyantotta cidriző ajkain a kérdést:

- Apuka nincs?

Arcom, az én minden érzésemet hűen, önkéntelenül, ámde rögtön tükröző vásznam, átfordult egy kubista mű eltorzult irányzatába, de válaszra sem méltattam a hölgyet. Szemöldökívem tökéletes sinus-ívbe való felgörbülése azonban már intő jel volt. De ő csak tovább folytatta:

- Nincs apuka? Az apukák ezt olyan jól meg szokták oldani....

Talán a mimikám már túl egyértelműen adta ki a nyilvánvaló infót az újabb két "Apuka.nincs?" után: ha még egyszer megkérdezi, én kettéharapom a torkát a boltos-nőnek. Ő továbbra is remegő kezekkel cibálta a gumipántot, az izzadtságcseppek szépen híztak lüktető halántékán. Érezhető volt a levegő vibrálásán, hogy közelít a kaotikus végkifejlet. Ám ő nem vette az abszolút evidens jeleket arcizmaim rándulásaiban, és kibukott belőle:

- DE MOST KOMOLYAN? NIIIINCS APUKAAAA?

Fejemmel egy lassú félkörívet csaptam, s hagytam, hadd ropogjanak a nyaki csigolyáim, miközben a két kiskorú már kihátrált a strad-cikkes áruldából, és egy mély sóhaj után, véleményem szerin indokoltan lassan és halkan fűztem hozzá a helyzethez méltó megjegyzésemet:

- Nincs b...meg. Elástam, mert túl sokat kérdezett.

Nos, nem itt vettük meg az úszószemüveget. A bolti némbert magára hagytuk a kibővítésre alkalmatlan árucikkel, és elcsattogtunk egy másik helyre, ahol szingliségem nem okozott fennakadást a boltos agytekervényeiben.