Szeretem a rokonaimat, akik még "vidékiebbek" nálam, mert náluk szinte mindennapi sport a disznótor.
És ebben a legszebb, hogy KÓSTOLÓT, avagy malac-gyilkosságban kevésbé jártas humanoidok hétköznapi nyelvére lefordítva: hurka-kolbász-tepertő-káposztáshús kombót az én szerény személyem is kap. Persze ebben nagy szerepe lehet annak, hogy finoman jelzésértékű utalást tettem unokahugomnak, hogy jól esne 10 cm májashurka, ha már a disznó kénytelen átkelni a szivárványhídon. Naná, hogy megkaptam, hogy vérmérsékletemhez kevés lesz az a 10 centi, úgyhogy kiegyeztünk egy mélytorkos 20 centiben :D
Ma megkaptam a szajrét, és falusi kolbászillattal megspékelt aurával vonulhattam haza. Útközben be kellett térnem egy ruhaboltba, aminek tulajdonosai nem magyarok, ámde kínaiak. Az ott megülő, semmihez sem hasonítható, átható kínaibolt-szag kikészíti az orrnyálkahártyámat. Ámde míg válogattam, megjelentek a bolt tulajdonosai mögöttem és hevesen vitatkoztak valamiről. De mikor testem 90 fokos fordulattal megpördült, a vállamon lévő kóstolós szatyor elegendő perdületet vett ahhoz, hogy extra mennyiségű kolbászillat-molekulát reptessen a kínaiak orrlyukába, és megakassza a vita fonalát
Némi szimatolás után elhangzott a lényeg:
- SZAG VANN! SZAG VANN!
Illemtudó magyar vevőhöz méltóan én is szimatoltam, nézegettem jobbra-balra, majd széttárt karokkal, a kolbász-szagot magam után vonszolva vonultam a kasszához ;)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.