Hülyemágnes

A Bíróság egy olyan intézmény, ahová senki sem megy szívesen. Ha dolgozni megy, azért. Ha tanúskodni, azért. Ha vádlottként, akkor pláne azért. Nos, én ma ott jártam, a kettes kategóriájú úti céllal, oldalági, nőnemű vérrokonommal egyetemben.

Már a bejutás pillanatában éreztem, hogy ez egy elcseszett délután lesz. A bejáratnál Frank Drabin (Csupasz pisztoly....) fogadott és nagyapai gondoskodással kérte el a "behívólevelemet".  Pajzán agyamon átfutott, hogy korához méltó reakcióideje talán lehetővé tenné, hogy megbilincseljem, a saját, derékszíjára akasztott bilincsével, de ellenálltam a nagymértékű kísértésnek, majd áthaladtam a fémdetektoros kapun, mindenféle hangjelzés kiváltása nélkül. Aztán vártam. És ilyenkor "rossz" szokásom, hogy figyelek. Az ember a leggyakoribb állatfaj a Földön, így érdemes egyes egyedeit külön górcső alá venni. Az utánam érkező kb. 20 ember 90%-ánál bejelzett a detektor. A sípolást kiváltó humanoidok vadul tapogatták zsebeiket, vakargatták fejüket, de mindig kiderült (elvileg) a hangjelzésért felelős tárgy: apró a zsebben, túlméretezett övcsat, kis-táskán feleslegesen lógó nagy-fémcsat, ami mellett persze egy hadosztálynyi lőfegyver is becsempészésre kerülhetett volna a téli kabátok rejtekében.

Egy óra előtt letáboroztunk a kijelölt tárgyalóterem előtt, ahol egy túlhajszolt, taláros hölgy épp az ebédjét fogyasztotta, Balaton-szelet és alma formájában. Itt már gyanússá kellett volna válnia a dolognak, mert ha már ő is boldogsághormonnal tömi magát, és még el sem kezdtük, akkor ott nagy bajok lesznek.

Aztán észak felől belibegett a képbe az elsőrendű.vádlott, csinos börtön-dizájnba burkolózva. Szoros barátságban állhatott a mellette vonuló rendőrrel, mert egy bőrszíjjal össze is voltak kötve.

Nos, akkor kezdjük, haladjunk, éhes vagyok. A hangszóróból egy olyan név visszhangzott az éterbe bele, akinek a tulajdonosa szemlátomást nem tartózkodott nemhogy az épületben, de még a városban sem. Azért a jegyzőkönyv-vezető tett egy halvány próbálkozást, megízlelve a hátha-faktort: kijött és feltette a nővéremnek és nekem némileg bárgyúnak titulálható kérdését, hogy láttuk-e J. urat esetleg itt a folyosón. Az egyöntetű, nemleges válaszunk után fel lettünk világosítva, hogy akkor most: telefonálunk.böszörménynek.előadjuk.a.tényállást, a.helyi.szervek.kivonulnak.a.másodrendű.vádlott.lakására, amennyiben.otthon.találják, leszünk.szívesek.szopni.a.batyufaszt, akarom mondani leszünk.szívesek.megvárni.J.urat, addig ki is mehetünk dohányozni. Egybehangzóan kijelentettük a testvéremmel, hogy nem bagózunk, de rászokunk. Most. Azonnal.

De aztán mégiscsak a büfét választottuk, ahol elfogyasztottunk egy-egy kávét, és egy-egy múlt hétről ottragadt, kavicsokat megszégyenítő keménységű, ámde rohadt egészséges, sokmagvas zsömlés szendvicset.

Röpke másfél óra után, szintén észak felől betántorgott a.másodrendű.vádlott. Neki két rendőr barátja volt, de az egyiket szerintem jobban komálta, mert csak az egyikkel volt bőrszíjas összeköttetésben. Azzal, hogy kijelentem, hogy a tétován tántorgó J. úr illuminált volt, azzal azt akarnám én a Világ tudtára adni, hogy takonyrészeg volt. A frizurája még őrizte a kajakra-berúgás utáni alfa-állapotban, az ágyban, vízszintesen eltöltött idő nyomait. Kedve, hát hogy is mondjam: rózsás volt S gyanítom,  hogy véralkohol-szintje olyan mértékű volt még, hogy ha elkezdtem volna suttyomban dalolászni a "Nézését.meg.a.járását", hát tudta volna ott folytatni a dajdajozást, ahol vélhetőleg 1-2 órája abbahagyta, Böszörmény valamelyik külterületi, italkimérő-kedv-fenntartó ingatlanában.

De itt volt, megjött Ő, akire mindannyian vártunk, és végre behívták a nővéremet - mégiscsak ő az idősebb, hadd vágjon nekem utat a jogi útvesztőben. Én addig a folyosón, a telefonomon szó-kirakóztam. Az első pályán 97%-os eredményt értem el, két szót nem találtam meg a betűrengetegben: "BŰN" és "BŰNÖS" - nos, itt némileg eltorzult arckifejezéssel fordultam a folyosót megfigyelő kamerába, mert ez azért már mégiscsak sok.

Az idő telt-múlt, négy előtt nem sokkal én is sorra kerültem, de csak villámlátogatásban lehetett részem, mert a bíró közölte, hogy a.fogvatartottat.vissza.kell.szállítani.a.fogvatartó.intézménybe. Fluimucil???? Fodrászhoz van időpontja, b@szdmeg?

Oké, januárban ismét itt. veletek, megint.

Mire még pár kört lezavartunk Debrecenben, lecsillapodtak a kedélyeim, egészen addig, míg itthon öltöztem lefelé, és zsebre akartam rakni a kesztyűmet, mikor éreztem, hogy ebben a zsebben van valami, aminek sem az állaga, sem a színe nem igazolja, hogy az én zsebemben lenne a helye. Nos, egy nappal azelőtt kedves unokahúgomtól kaptam egy csík kávés-fehércsokit. Ennek a csokidarabnak a hőmérséklete, míg én békésen utaztam befelé a busszal (amin kiváló, sőt, túlzó volt a fűtés), a zsebemben elérte, majd meghaladta az olvadáspontot, és finoman szólva is gusztustalan masszává alakulva, átvette a zsebem alakját. Konkrétan úgy néz ki, mintha valaki beleélvezett volna a zsebembe.

A sors volt, tudom. Meg az ő fintora....