Oké, bevallom, sosem tartozott a kémia a kedvenc tantárgyaim közé. Abból szereztem például az első középiskolai egyesemet is: amikor az egyébként igen nagyra tartott Murányi tanár úr vészjósló tekintete megállapodott minimalista dizájnra beállított értelmi intelligenciát sugárzó fejemen, tudtam, hogy ebből még bajok lesznek :)
A téma: a kvantumszámok volt. Sajnos annyira keveset tudtam róluk, hogy az egyest is alig érdemeltem ki, de mivel kedves tanárom szerette a humoromat, megkegyelmezett és nem dobott fel egy még magasabb labdát a kémia bűzös bugyraiból.
DE! a könyvünk letisztult külső formavilága (fehér alapon egy kevés lila - igen, lila! - minta) teljes elégedettséggel töltött el.
Igen ám, de ma hazaállított a gyerök az új kémia könyvével és munkafüzetével: egy augusztus 20-át idéző, indokolatlanul is az örömöt-vidámságot-bulizást eszünkbe juttatni hivatott háttér előtt megvető tekintetű kislány áll. Pillantásában ott az egész kvantummechanikai rendszerről alkotott, és azt egyetlen újkori szóösszetételbe belesajtoló véleménye: "MIAF@SZVAAAAN?"
Ha sokáig nézem, szinte látom, ahogy elbőgi magát és a tankönyvborítóra tökéletesen okafogyott motívumként, keresztbe odabiggyesztett, zöld csíkos, HB-s ceruzával szíven döfi magát,Dmitrij Ivanovics Mengyelejev legnagyobb bánatára.
Szinte vágyat érez az ember, hogy "csak úgy" beleolvasgasson a könyvbe. De tényleg csak szinte :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.