Hülyemágnes

Munka után nyomás haza: itthon kutyasimizés, viráglocsolás, kutyasimizés, mosógép-bepakolás, kutyasimizés, száraz ruha összeszedése, teafőzés, kutyasimizés, padlófelmosás, kutyaetetés, kutyasétáltatás, és oké. Mehetek zumbázni. Egy kis kutyasimizés után persze.

Kedves zumbaoktatóm bájosan meg is jegyezte az izzasztó óra után, hogy várja a következő bejegyzésemet (talán még nem röhögött ma eleget rajtam, illetve tökéletlenre csiszolt mozgásomon az edzésen), mert hát én az a fajta vagyok, aki mindig belebotlik a problémába. (Amúgy nem így van, a probléma az, ami GPS-módba kapcsolva tökéletesen helyzet-meghatároz engem, és ha már az idegeimbe csimpaszkodott, nem ereszt.)

-Uggggyanmááár, hisz' innen békésen hazabiciklizek, otthon minden rendben van, semmi sem történhet ma már velem.

A probléma ott kezdődött, hogy nem a kutyám fejével gondolkodtam. Mert alapesetben ugye gazdi hazajön, nyújtja a napi simi-, kaja-. és séta-adagot, és itthon marad. Nem ám elmegy, hogy izzadtra riszálja magát.

És pláne nem hagy az előszobában olyan csomagot, amiben ÚJSÁGPAPÍR van. Mert Rózsi, az eb és az újságpapír ősellenségek. A kutyám előző életében valószínűleg más kutyák által halálba frusztrált újságkihordó lehetett, mert kielégíthetetlen vágyat érez a tévedésből ottfelejtett újságok atomokra való szétrobbantására.

És gazdi naná, hogy ma otthagyott egy ilyen csomagot. De nem ám egy egyszerű kis újságot. Nem.

Az áldozat egy vödör köszméte volt, a tetején egy borzasztóan gyanús ÚJSÁGPAPÍRRAL, mindez egy nylon szatyorba lezárva. Három görccsel. Kutyaszemmel ez a végítélet tömény megtestesülése. A Gonosz csábításának pedig nehéz ellenállni.

Ennyire nehéz: 

Jelentem, egyetlen köszméteszemnek sem esett baja (Rózsi ennyire mégsem őrült), a gyümölcs sokszori átöblögetés után félúton van a köszméteszörp állapota felé. De azt az elégedett mosolyt sajnos nem sikerült lencsevégre kapnom, amivel az eb fogadott, merthogy büszkén őrizte a harcképtelenné tett áldozatot. És mi lett ennek is a vége: Háááát, kutyasimi :)