Hülyemágnes

Jóvan' elegemvan' ... illetve a derekamnak van elege. A harmadik napos, 13 órás műszak után nem is ismert szépanyámat megszégyenítő, mamós totyogással vánszorogtam fel a harmadikra. Nincs mese, tornázni kell, mert a derekam éles, agycsonkig hasogató jelzésekkel morzézott az elmémnek, hogy nem f@sza a helyzet, és ráadásul kimaradt a keddi zumbám is.

Persze Rózsi, a lakásunk éber ebe örömtáncot lejtett az előszobában, mikor mamó (éééén) hazaért. Őrült sebességgel fordult meg 63 alkalommal a saját tengelye körül, ő így szeret na, hát ez van.

Polifoam matrac elő, gugliban bekeres "rubint.réka.derék", éééés tádámm, már ott is vigyorog, hatalmasra nyitott szemekkel az én izmaim gyilkos amazonja. Kezdjük hát...

"ismét.a.kedvenc.részedhez.érkeztünk.a.LEGGYILKOSABBHOZ.a.popsiformázáshoz" ... backi' ez nem deréktorna lesz, de öregasszony nem gyorsvonat, nincs az a perverz popsiformázás, ami miatt én feltápászkodok a matracomról. Amúgy meg, mit képzel ez a nő? Kedvenc rész? Szívesen elmondanám neki, az én perverzióm abban rejlik, hogy nekem a tornában az a kedvenc részem, mikor a végén befekszem egy kád forró vízbe.

Emelgetem a lábam eszelősen és bő két perc után szakasztott olyan a mosolyom, mint kínzómé: széles, nagytotál-fogsoros, és odaragadt az arcom közepére. Közben Rózsi szent meggyőződése az, hogy én őt szórakoztatom: bakugrásokkal és csattogó fogsorral próbálja fel-le rángatott lábamat elkapni, miközben én összeszorított farpofával és fogsorral sziszegem felé: "húúúúzzzál.máááár.arrréééébb'''" , persze tök hasztalan....

"gyerünk.menni.fog.na.még.feszesen.keményen.ne.hagyjuk.abba" - racsít virtuális barátném, miközben a belső combizmomon diónyi görcs van készülőben, Rózsi meg épp a tarkómat szagolgatja, valószínűleg kezd olyan bukém lenni, mint egy egy hónapos, jól elrejtett cubáknak. Oldalfekvésben, kicsit sem kecses lábtartással rángatom a vállam a szimatoló orr miatt, laza vagyok backi'.

"ha.tegnap.csak.eddig.bírtad.ma.meg.tudod.csinálni" - rezegteti a dobhártyámat az agyhullámaimmal csöppet sem kompatibilis hangfrekvencia ... 5 perc torna után. Mivannnn? Akkor most játsszuk azt, hogy tegnap van és eddig bírtam. Á, az hót'ciki lenne.

"mindjárt.vége" - ez a nő direkt szívat engem. Hálóóóó, ott pörög az óra, visszafelé, és látom ám, hogy még van hátra 17 perc kénköves pokol. Tökéletes mosolyomon csorbát ejt egy apró fogcsikordulás, amitől kiráz a hideg, amitől az eleddig gubóként készülődő izomgörcs teljes pompát ölt a combizmomon, amitől oldalba rúgom Rózsit, amitől ő egy ugrással elsodorja a vizes palackomat, amitől direkt nekem tett célzásnak érzem a következő mondatot:

"húúú.de.fáj.de.nem.baj"- aranyanyám, fogjad be szépen, szinte gondoltam, hogy neked mindegy, hogy akut-izomgörcsben, vagy szomjan halok meg itt a földön fetrengve. Persze, fő a pozitív hozzáállás, és igenigenigen, végre lábcsere van, fordulok a másik oldalamra.

"én.elkezdtem.izzadni" - hasít fülembe egy újabb megalázó mondat, miközben én már 90 másodperc után csatakosra izzadtam a pólómat. Ennek a nőnek a bőre tuti, hogy nem izzadtság-áteresztő. Élő szövet az acélvázon.

"majd.este.táncolunk.most tornázunk" - az b@szna be anyukám, ha én még este tízkor táncra is perdülnék. Helyettem Rózsi keringőzik körülöttem, agybajba kergetve a köröm-kocogásával az alattam lakó jónépeket, de rendíthetetlenül próbál bekapcsolódni a "rubint.réka.tornába". De valahogy mindig ott lyukad ki, hogy a gazdit kell neki torna közben cseszegetnie, mert olyan jópofa, mikor mamó (éééén) izzadt, vörös képpel és csatak-büdös testtel, csak a fogsora között sziporkázza artikulálatlanul az egyébként semmibe vett parancsszavakat.

"ahogy.kényelmes" -  akkor sehogy, mit szólsz hozzá?

"jó.hangulatban.nem.szenvedünk" - Teeee, nem szenvedsz. Éééén talán egy kicsit igen. Nem nagyon, csak épp. Épp csak annyira, hogy már a visszafelé számoló órának szidom a nemlétező, utcasarkon-illegálisan-pénzt-kereső-drága-jó-édes-szülőanyját.

Végre, háton fekszünk, mindkét láb a levegőben terpeszben. A combomon virgonckodó görcs az utolsókat rúgja, Rózsi mellémfekszik, az orra a fülemben, muszáááájezt? És csak terpesztek, kicsit, nagyot, amilyet az úrnő a monitoron kíván.

"mondtam.én.hogy.a.férjednek.lesz.egy.két.jó.pillanata" - hheeeeee? Nekem olyan nincs. De ha lenne, és arra izgulna, ahogy én hülyére izzadtan háton fekszem, félig begörcsölt combbal, összeszorított lábujjakkal, fülemben egy kutyaorral, a polifoam szélét kaparászva (hátha elérném végre a kutya által arréb-taszajtott, rohadt vizesüveget), és kisebb-nagyobb terpeszeket csinálok a levegőben, hát, azt hiszem, hirtelenhamar özvegy lennék. Önként és dalolva.

/Jóvan', amúgy a derekam egész faszagányos lett a végére, jó volt ez :)  /