Hülyemágnes

Tegnap "turis" nap volt. Hímneműeknek hiába is magyaráznám ezt a fantazmagóriát, úgysem értenék, miért özönlik a fehérnép eszét vesztve a használt ruhákat árusító intézménybe, heti rendszerességgel. Mert ez kell nekünk (nekem annyira nem, mert gyűlölök ruhát próbálni, de azért megyek). Mert CSAK.

Hallgattam kedvenc unokahúgom agyzsibbasztó mantráját (öltözz-már-nőnek-néha-mert-úgy-sokkal-csinosabb-vagy), és kéjesen dobáltam a ruhadarabokat jobbról balra, balról jobbra, majd mikor elegem lett a rendületlen cseszegetésből, szoknyákat és női ruhákat dobáltam bele válogatás nélkül a kosaramba. Na, tessék, nőnek fogok öltözni, jóóóóó???

Az egyik vevő, aki tényleg talpig nőből volt, szomorúan konstatálta, hogy egy csinos ballonkabát túl nagy rá. A vevőközönség kétharmada vészesen vijjogó vércseseregként kapott körbe, mert mindenki úgy gondolta, ez a kabát rám várt, sőt, kifejezetten nekem varrta Bangladesben Khaleda asszonyság. És lám, hipp-hopp már rajtam is volt a ballonkabát. Kalambóné lettem, dezsavüm van :D (annyira.jól.áll-annyira.csinos.vagy-annyira.annyira.vagy-ezt.nem.szabad.itthagyni-blabalblabla-csipcsirip-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ), jól van, oké, megveszem, csak hagyjátok abba.

(jó-lesz-majd-ha-randizol) - hhhee? mi bajod van aranyom? az meg miféle perverz sport?? :D

Oké, van egy csini ballonkabátom, muszáj lesz ebben menni ma reggel fél hétkor kutyát sétáltatni, hogy lássam a férfiakra gyakorolt hatását, ha már a nőket ilyen agykárosodást idéző, tüzes lázba hozta.

Vagyok én, fülemben a zenelejátszóm dübörög ("egyszer-egy-szőkített-nő-kifogott-egy-ebihalat"), villogok a Kalambóné-kabátomban, kezemben póráz, póráz végén kicsifehércukikutya .... indulhatunk. És igeeeeen, megtörténik a csoda. Két középkorú közmunkás épp a játszótéri homokozóból pecázza kifelé a macskasz@rt, teljes lelki békével, de mikor meglátnak, mindent feledve félbehagyják munkájukat ("az-meg-állt-szőkén-a-hidak-alatt-és-csak-nézte-a-többi-ebihalat"). Mindkettő a földfelszínnel 90 fokos szöget bezáró alakzatba rendezi a gereblyéjét, két tenyerét gondosan ráfektetni a nyél tetejére, majd a jelentős koreográfiát igénylő művelet végén az állukat is ráillesztik kézfejükre és néznek. Néznek ámulattal. Néznek pislogás nélkül. Néznek félmosollyal. Néznek homályos tekintettel - talán nem véletlen a biciklijükre akasztott csíkos cekkerből kikandikáló Koccintós borosüveg látványa ("puszilja-persze-de-nem-király").

Igeeeen, fürdök a kéjsóvár tekintetek kereszttüzében, mikor pár lépés után leesik, mi is olyan csodálatra méltó bennem. Hát igen, Kispálésaborzot-hallgatva a lábam önálló életre kel, és mozgásom nem 100%-osan idézi a kifutókon vonagló giliszták csípőficamosan nőies légiességét, én így: jobb láb előre - nyak behúz - a fej kicsit balra billen; bal láb előre - nyak behúz - a fej kicsit jobbra billen ... és így tovább. Nnna, ugye, ez inkább forrestgump-os, mint heidiklum-os, de legalább a srácok jót moziztak a macskasz@ros homokozó partján: ;)