Hülyemágnes

mijééééérmindigengemtalálnakmeg???

Az, hogy reggelente az utca emberei sandán néznek rám, szorosabbra fogva a szatyor fülét és alig látható lendülettel a fal mellé húzódva, már nem újdonság. A fülemben a fülesem kedvenc zenéimet nyomja, ezt meg ugye nem lehet mosolygás nélkül hallgatni. Tehát a MOSOLY az gyanús, pláne reggel ;)

 Nademareggel! A szembejövő emberek tekintete vadul cikázott vigyorgó fejem és a vállam között. Mi van mááá' a vállamon?

Amikor egy eddig utánam loholó, családilag sokszorozott géntérképű, takonybajuszos kiskorú megfogta hátulról a kabátomat, rájöttem, nem a vállamon, hanem mögöttem van a rejtély megoldása. Ezért megfordultam, a fülest kitéptem a fülemből és nyájasan feltettem érdeklődő kérdésemet:

- Mi a f...t akarsz?

- Tessék mán várni, anukám akar valamit kérdeni.... (annyira jó nekeeeeem, annyira nem tudtam, mi aranyozhatná be ezt a péntek reggelt).

Az anyának látszó, zömök mozdonyokra emlékeztető teremtmény kemény zihálással közeledett (tarkómon szemeket növesztettem, keresve az A, B, C ... ZS menekülési útvonalakat előle), majd előttem lefékezve feltárta érkezésének okát:

- Csókolom, hát már nagyon kerestük, hát már beszóltunk telefonon (eleddig csak kicsit emelt hangon, majd telitüdőből nekigyűrkőzött a kérdésnek:   ) -MIKOR.TETSZIK.MÁR.VÉGRE.KIJÖNNI.DOKTORNŐ.CSÓKOLOM???!!!

Pár másodpercig fürdettem tejbetök fejemet a frissen szerzett orvosi diplomám fényében, aztán lelohasztottam a még mindig vészesen sípoló asszonyságot:

- Én nem vagyok orvos, összekever valakivel.

A jelenség, ami lejátszódott a nő fején, brutális volt.

Értetlenség (igen-igen, lehetett még alul-űberelni az értelmi intelligencia pofás részünkön tükröződő lenyomatát) , döbbenet (ilyenkor a már zéró értelmet tükröződő fejen résre nyílik a száj, betekintést engedve a futás közben elmajszolt kiflicsücsökre, és a túl nagy kajamaradékokat eredményező hiányos, és a sárga ötven árnyalatában szikrázó fogazatra), majd düh (az a fajta, ami olyan hatásosan villog egyes horrorfilmek agyvelőtől csucsogó részeiben a főszereplő pupilláiban).

-         NEM TUDOL TE SEMMIT! – vinnyogta a nő, pépesített kiflimaradékot röptetve felém, majd bálnákat megszégyenítő eleganciával folytatta ámokfutását egy orvosnő után.

Nnna, hát ez van, így kell elveszteni egy perc alatt a magázódó tiszteletet. Összetörtem :D de a füles szerencsére továbbra is árasztja a vidító zenéimet ;)