Ma, a buszon hazafelé még épp puffogtam a miskolci sofőr bunkósági faktorán, mikor Józsánál észleltem, hogy szakad az eső... Unottan bámultam jobbra kifelé, egy pillantást vetve a mellettem, az ablaknál ülő tökéletes nőre (friss manikűr, tökéletes smink, és valószínűleg friss hajhosszabbítás, mert állandóan a haját piszkálta).
Aztán hirtelen balra, nyugaton felfénylett a Nap, és mivel jó voltam fizikából, tudom, hogy ilyenkor szivárványt kell keresni. Hirtelen ismét jobbra fordultam, és tátott szájjal vártam a csodát.
Ekkor észleltem, hogy a NŐ engem fikszíroz: meg volt győződve, hogy őt bámulom áhitattal, és rosszallóan nézett - nem lehettem az esete :/
És ekkor keleten felragyogott a szivárványok szivárványa...
- Jajjdeszép- suttogtam. Nos, a NŐ ezt a bókot bezsebelte, mert irulva-pirulva somolygott.
Hááát, félreértés ne essék - felvilágosítottam: ujjal mutogattam a buszból kifelé.
-Hm, szivárvány!
Erre a NŐ bedurcult, mégsem rakhatja zsebre a bókot; arcát elfutotta a pulykaméreg: egy pillanatra teljesen emberi alakot öltött :)
Bosszúból leszállásnál végigkopogtatta három papírszatyrával a halántékomat...
Nos. van, akinek még a szivárvány sem elég színes:D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.